Ha jól emlékszem abban maradtunk, hogy a kommentekben próbálunk építő kritikákkal segíteni egymásnak és hogy természetesen a saját szubjektív véleményünket írjuk le. Tehát mindezeket szem előtt tartva én a következőket mondom az interjúról:

1. Az interjú felvezetője nagyon tetszik, felkelti az érdeklődésem. Sajnos ezután nem lesz kielégítve a kíváncsiságom, Jessicáról nem derül ki további információ - ki ő, mit tett le az asztalra eddig- azon kívül, hogy magyar származású és ennek a sorozatnak a producere.

2. Kiderül viszont az, hogy Amerikában mikor megy műsoron a Flash Forward, de hogy Magyarországon milyen sűrűn és melyik műsorsávban vetítik, az nem.

3.A sorozatról sem tudunk meg semmit, csak azt, hogy nagy siker, szerintem ezt valamivel alá kéne támasztani -hány országban vetítik, mi a sztori stb..

4. Zavaró még, hogy a kérdések majdnem olyan hosszúak, mint a válaszok. Ez egy televíziós vagy rádiós műsorban kevésbé lenne baj, de ebben a műfajban szerintem kevésbé nyerő.

És a legfontosabb: Ebből az interjúból (megint csak szerintem) egy remek riport kerekedhetett volna, ahol több személyes benyomásodnak hangot adva, még több háttérinfót belecsempészve írhattál volna Jessicáról és a Flash Forward-ról.

@Vinca:

1. Azt tudni kell, hogy egy marékban elfér az angol tudásom. Amit csak megértettem (vagy megérteni véltem...), gyorsan leírtam magamnak. Másrészt ez nem egy exkluzív interjú, ahol kitérhetünk arra, hogy a velem szemben ülő Jessicán hűűű, de pompás Jilly Choo-cipő van...
Hírnek készült, de mindenképp a lehető legteljesebb képet szerettem volna adni a villám-interjúról, melyen részt vettem.
2. Ez egy telefonos interjú volt. Javaslom, ha egy ugyanilyenen részt veszel, egyeztessük a tapasztalatokat. 20 perc, 5 újságíró...meg egy ici-pici matek.
3. Tehát telefoninterjú. Ebből induljunk ki!
A bevezetőben írom, h nov. 16-átől vetíti az AXN. Eszembe sem jutott nézettségi adatokat bogarászni.
4. A kérdéseket igyekeztem úgy össezfoglalni, h egységes keretet adjanak a beszélgetésnek.
Nem azért írtam ezt az interjút, hogy egyetemi szinten prezentáljam, hogyan néz ki a műfaj.
Azt gondolom, a hangulatfestést is megoldottam az elején.
Abból dolgoztam, amim volt.

Javítás:

helyesen "Jimmy Choo-cipő"

www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/nalunk-forgatnak-a-sikersorozatot-2004479

comment.blog.hu/2009/11/16/buszkek_vagyunk_a_flashforwardra_interju_jessica_borsicky_producerrel

Az előbb a Blikk cikkét linkeltem be, utóbb a comment.blog.hu-ét.
Információéhségünk kielégítendő.

Jessica sztem fenn van a www.imdb.com weboldalán, de ehhez itt bent nem férek hozzá.

Sziasztok kollégák,

Vincának első körben nagy pacsi, mert leírta a véleményét, pont úgy, ahogy kértem. Kérem a többieket, hogy tegyenek hasonlóan!

Judit, kérlek, ne védd meg magad, mert egyelőre a történet arról szól, melyik olvasó mit érzett, amikor olvasta az interjúdat. Az olvasót nem érdekli, milyenek a körülmények, hogy az interjú telefonos stb.

Ha érzed, hogy necces lesz az egész, írd bele a cikkbe, hogy Jessika Borsiczky-t telefonon értük utol...

Szóval, egyelőre várjuk meg a bejövő kritikákat - többiek, hahó! - majd utána vonjuk le a következtetéseket.

Ne felejtsétek, az egésznek csak akkor van értelme, ha mindenki kritizál, és mindenkit kritizálnak. Tudom, az elején nehéz, de nagyon hasznos, és előbb-utóbb már élvezni is fogjátok!

Mégegyszer pacsi Vincának a kritikáért, pacsi Juditnak a cikkért, és kérlek Judit, önmérséklet! Simán kiderülhet a többi kommentből, hogy Vincának igaza van. vagy az is, hogy nem.

Hajrá kollégák, várjuk az építő kommenteket!

Gábor

Hogy az előző téma ne legyen lezáratlan idézek a comment.com-ról:

Jessica Borsiczky magyar származású amerikai producer, a ma bemutatásra kerülő FlashForward - A jövő emlékei című sorozat egyik munkatársa, nem mellesleg az egyik készítő, David S. Goyer felesége. Jessica eddig főleg mozifilmeken dolgozott, legutóbb például a Túlvilág szülötte című horroron, de van tévés tapasztalata is, hiszen a Jelenések című 2005-ös minisorozat készítésében is részt vett. Az AXN meghívására egy kerekasztal-interjút készíthettünk vele, a szövegben minden jelenlevő újságíró kérdését és az arra adott válaszokat is leközöljük.

- amint látjátok, az újságíró először elhelyezte a nőt a porondon (a saját netes gyűjtése, ez nem hangzott el az interjún), majd közölte, hogy kerekasztalinterjúról van szó, és hogy minden kérdést - és választ - leír. Korrekt, egyszerű felvezetés, nem hagy hiányt az olvasóban. Igaz, a Nők lapjába túl száraz lenne.

Sziasztok,

asszem ezt a pár sort nekem pont olyan nehéz lesz leírni, mint a Juditnak elolvasni, de csak így tanulunk belőle…

Az elején leszögeznék pár dolgot.

1.Nem voltam jelen az interjún.
2.Nem tudom, hogy a cikk célja J.B., a nő bemutatása vagy a sorozat és az AXN méltatása inkább. (sejtem, hogy azért mindkettő)
3.A véleményemet mint jogászlakberendezősmahallgató, tehát tök laikusként mondom, uh erre ne tessék adni-pláne szíven venni-, majd a Tanárúréra!
4.Utálom az összes szájenszfiksönt és a hasonló hókuszpókuszokat, így azt se tudom, mi az a kérdés-válasz a filmmel kapcsolatban, ami a NL olvasóit érdekli.

-Na ezek után nem nehéz kitalálni, hogy engem spec. inkább a nő érdekel. A comment.hu-ról bemásolt szöveg sztem tök jó. Bár nekem nem elég „romantikus”, de legalább felkelti az érdeklődésem és valszeg továbbmegyek a cikkre. Szóval ha nem hangoztak el az infók a nőci szájából, akkor én-de tényleg csak én-jobb szeretem, ha az újságíró betájolja hogy kiről/miről lesz szó(mennyivel kényelmesebb, mintha én keresném a neten), mert ha az nem tetszik, lehet, nem is fárasztom magam a továbbiak elolvasásával (lusta dög vok, de sztem nem egyedül). Tehát a rizsám lényege: számomra kicsit lóg a levegőben a cikk a hiányzó infók miatt és elvinném a nő kontra film arányát a balansz felé.

-Hiányolom a kérdést az első válaszai elé.

-Nem tudom miért -csak érzés-, a kérdések sorrendjén is kevernék egyet. Haladnék a „nagyból a kicsi felé”. Nő-> mit jelent, h itt producer->filmmel kapcs. blabla-> magyar vonatkozások.

-Ami nagyon tetszik: fagyis sztori, a „szevasz” , aztán pl. az a kifejezés, hogy „mosolyog a hangja”. Több ilyet!!! De lehet, h csak nekem! :-) Illetve itt csatlakoznék Andihoz abban, hogy a személyes benyomás(ha csak arra hagyatkozol mondjuk,h milyen az érzés, amit a hangja, hansúlya, hanglejtése kelt Benned) feldobná az interjút.

Így hirtelen ennyi. :-) Alighanem, meg kell tanulnom kritikát írni. :-)
Hangsúlyozom megint, hogy ez csak az én szubjektív véleményem( ami lehet, hogy egy nagy zőccség, de ez is egy vélemény). Eszedbe ne jusson védőbeszédet mondani vagy magyarázkodni. Annyi, hogy én így írtam volna meg. Andi máshogy. Lisy, Dóri, Hanka és Kriszta(apropó hol van Kriszta???:-) megint máshogy. És egyik se jó vagy rossz. (Na jó, azért az okos szakmabeliek véleményét fogadjuk el.-itt árnyékmenedzserünkre gondolok elsősorban.) Ennek a blognak pont az lenne a lényege, hogy nyissuk kicsit a csipánkat a másik felé, vegyük észre, hogy más nézőpontból is meg lehet közelíteni dolgokat. Sztem ez nekünk is segítség lehet a továbbiakban. Nem csak az interjúkészítésnél. Bárminél!!!! Az észosztást ezennel befejeztem. –asszem, az itt nem az én asztalom:-)

Azt azért még hadd mondjam el, hogy a rendelkezésedre álló infók és a gyakorlati tapasztalat hiánya ellenére nekivágni egy ilyen feladatnak sztem minden elismerést megérdemel!!! Nagyon bátor vagy és ez ebben a szakmában ez tuti elengedhetetlen! Legyél büszke Magadra! Köszönjük, hogy elolvashattuk a munkádat és tanulhattunk belőle!!!!!!!!!

@Smidberski: Judit,nem szerettelek volna semmivel sem megbántani, csak leírtam az érzéseimet az interjú elolvasása után. És abszolút egyetértek Melindával, egy témát mindenki másképp ír meg; és ez nem azt jelenti, hogy az egyik rossz, a másik meg jó, hanem hogy mindannyian mások vagyunk. És ez így jó. Kérlek, hogy ne vedd magadra, amiket írtam; nem bántó kritikát akartam írni, csak pár észrevételt. Mindemellett minden elismerésem, hogy "marék" angoltudással a zsebedben ilyen ügyes voltál!

Sziasztok kollégák, :-)

ha jól látom, más már nem ír kritikát (ejnye, legközelebb kérünk többet!), ezért én jövök.

Először is két kérés:
- a kritikában ne írjuk le, hogy "tudom, nem értek hozzá, de..." "ne akarlak megbántani, de.." stb.
Mindannyian tudjuk, hogy kezdő újságírók vagytok, és nem akarjátok egymást megbántani. Pláne, hogy hamarosan ti is odarakjátok magatokat a bíróság elé, és vállaljátok, hogy fogadni fogjátok a kritikát. Tehát ne aggódjatok, és ne írjatok fölösleges köröket. :-D

- a kritikában ne írd le, hogy te hogyan csináltad volna. Ez már az én feladatom lesz, egyszerűen a tapasztalatom miatt. Ám az nagyon fontos, és nagyon jó, ha az érzéseid írod le. Jó volt, valamiért unalmas volt, vontatott volt, hiányoltam belőle ezt meg azt, erre nem kaptam választ stb.

Ennek megfelelően köszönöm a két kritikusunknak a véleményét, Juditnak pedig, hogy túlélte az első kivesézendő igen nehéz szerepét.

Íme az én kritikám:

1. Az első máris egy típushiba, amit rengetegen elkövetnek, és aminek nagyon örülök, hogy ilyen hamar kijött. Szerencsére, ha egyszer átesünk rajta, már többször nem fog előfordulni, mert akaratlanul is ügyelünk rá.

Judit Jessikát valóban nem mutatta be megfelelően az interjúban. Én kifejezetten örültem, amikor erre mindkét kolléga felhívta a figyelmet, mert szűz olvasóként mondtak véleményt, és a majdani olvasóid ugyancsak "szüzek" lesznek ilyen értelemben. Soha egyetlen olvasónk sem lesz jelen az interjún, és - hacsak le nem írjuk - nem fogják tudni, milyen körülmények között készült.

Egy ilyen nehéz körülmények között készült interjúnál a legegyszerűbb megoldás egy keretes írása, pl. Ki is az a Jessika Borsiczky? címmel.

Ekkor beleírhatunk mindent, amit róla tudunk, sőt, megfűszerezhetjük a saját véleményünkel is.

2. A kollégák elismerték a hangulatfestő "szevaszt", a fagyit stb. - én is. :-)

3. Még egy típushiba, ami előjött az interjúnál. Ez is olyan, mint a többi: amint megértjük, többször nem követjük el:

Vincza írta, hogy "Zavaró még, hogy a kérdések majdnem olyan hosszúak, mint a válaszok. Ez egy televíziós vagy rádiós műsorban kevésbé lenne baj, de ebben a műfajban szerintem kevésbé nyerő." Itt Vinczának nincs igaza, viszont valami nagyon fontosra hívja fel a figyelmet. Érzi, hogy valami nem stimmel az interjúban, csak nem jön rá, hogy mi az.

Számomra az interjú monoton, mert a kérdések és valászok is ugyanolyan hosszúak. Két-három sor kérdés, két-három sor válasz.

Namármost, egy interjú akkor lesz jó, ha - miközben olvasod - úgy érzed, hogy két egyenrangú partner beszélget (legfeljebb az egyik többet kérdez, mint a másik).

Ahhoz, hogy ezt az érzést elérjük, az egyik trükk, hogy mind a kérdések, mind a válaszok hossza változik. Vannak benne pörgös kérdezz-felelek részek, illetve vannak kifejtő, sztorit mesélek részek...

Nyissunk ki egy újságot, és nézzünk rá egy interjúra! Már azelőtt meg tudjuk mondani, hogy profi írta-e, hogy beleolvasnánk akár egy szóba is! Egyszerűen a külalak alapján. Hosszabb válaszok, rövidebb válaszok, hosszabb kérdések, rövidebb kérdések...

(Van még egy-két ilyen trükk, de ezt majd később, amikor valaki elköveti a típushibát. Nem akarok minden puskaport ellőni... ;-) )

4. A végére pedig egy nagy pacsi, mert a kezdő típushibák mellett is látszik, hogy Judit tud írni. Úgy értem, helyesen ír, és jól megfogalmazza a mondataidat. Azt hiszitek, ez semmiség, de nem! Hatalmas dolog, nem is tudjátok mennyien képtelenek rá! :-)

Várom a Kati Stern interjúkat péntekig, aztán ismét vesézés.

Gábor