Helyszín a Budapesti Operaház. Kint novemberi köd. Bent perzselő elegancia. Tüneményszerű ruhák és a megálmodójuk Kati Stern. Igen, a név magyar ahogyan a viselője is. Kati Stern: építész, divattervező kozmopolita. Műhelye New Yorkban, szíve Velencében, gyökerei Budapesten.

Az Operaház büféjében beszélgetünk, Kati a bordó bársony páholyba süppedve álmokról, divatról, Velencéről és magyar szálakról mesél. Hol magyarul, hol angolul, időnként még olaszul is folyik a szó. Évszámokat nem említünk, még évtized formájában sem. Annyi bizonyos, hogy története a XX. században kezdődött...

Magyarországon született. Hogyan került mégis a tengeren túlra?

A szüleim vágtak neki az ismertlennek még amikor kislány voltam. New Yorkban, Manhattanben telepedtünk le és én itt nőttem fel, jártam iskolába és később egyetemre is. Azonban máig emlékszem mennyit emlegette apám az Andrássy út 68-at, ami egykor a családomé volt.

Ugyan nem itthon élt, mégis nagyon jól beszél magyarul. Ez minek köszönhető?

Otthon mindig csak magyarul beszéltünk a szüleimmel. Később én is fontosnak tartottam, hogy a gyerekeimnek is továbbadjam az anyanyelvemet. S ugyan kicsit bátortalanok, de mindannyian értik és beszélik a magyart. Magyarországot is jól ismerik, Budapestbe pedig egyszerűen beleszerettek!

Ön hogyan látja a fővárost? Mennyit változott mióta utoljára itt járt?

Budapest a szülővárosom, így nem csoda, hogy érzelmileg mindig is nagyon kötődtem hozzá. Legutóbb egy éve jártam itt és félelmetes, hogy azóta milyen pozitív változásokon ment át a város. Ott van például a Váci utca, ami teljesen új arcot kapott. Gyönyörű, tágas, igazi európai sétáló utcává nőtte ki magát. De az egészben azt tartom a legszebbnek, hogy akkor amikor a világban csak a válságról hallani, akkor egy város ilyen fejlődést tud mutatni. 

Ugyan a gyökerek Budapesthez kötik, jelenleg két világváros, New York és Velence között osztja meg életét. Hogyan esett a választása a „gondolák fővárosára”?

Nagyon egyszerűen történt. Kiszálltam a repülőgépből és azt éreztem otthon vagyok. Velence egyébként is az a város ami biztos, hogy valamilyen intenzív érzelmet vált ki az emberből. Imádod vagy utálod. Középút nagyon ritkán létezik. Én az első percben beleszerettem és ez az érzés azóta is tart.

Ez a gyakorlatban hogyan nyilvánult meg? Talán vett egy házat?

Valójában majdnem úgy történt, csak Velencében nagyon nehéz jó ingatlant találni. Végül a Szent Márk tér közelében sikerült rálelnünk egy gyönyörű, XIII. századi „palazzo” –ra, a megálmodott gótikus ablakokkal. Velence a szívem csücske, mindig nagy hatással van rám, itt mindig ihletet kapok.

Az ihlet pedig a ruhák tervezésénél nem elhanyagolható! De hogyan lesz valakiből divattervező? 

A divat nem mindig állt első helyen az életemben. A diplomámat építészmérnökként szereztem, ahogyan a férjem is. Az egyetem után adott volt, hogy  ezen a területen kezdünk el dolgozni. A férjem álma az építészet volt, az én szenvedélyem viszont a divat. Mindig ott motoszkált bennem, hogy ezen a területen is szeretném majd kipróbálni magam. Samuel megértette, hogy nekem ez mennyire fontos, felismerte a tehetségemet, és minden támogatást megadott, hogy el tudjak indulni ezen az úton.

A divatszakmáról sokszor hallani, hogy kegyetlen, legyen szó akár bejutásról, akár bentmaradásról. Önnek mikor és hogyan sikerült az áttörés?

Ha be akarsz kerülni a divat világába, a legfontosabb, hogy tudd mibe ugrasz fejest. Eleinte az ember kevesebbet majd egyre többet és többet dolgozik, elérve a napi 18 órát. Ezt a munkatempót csak akkor lehet bírni, ha szereted amit csinálsz! Azt egyébként nem mondanám, hogy kegyetlen a divatvilág. Persze nem könnyű és nagyon keményen kell dolgozni, hogy egyről a kettőre jussunk. De a befektetett energiával egyenes arányban a siker is jönni fog. Természetesen a szakmán belül kialakult egy egészséges verseny, de hiszem, hogy a palettán mindenkinek jut hely. Az én áttörésemet a Saks 5th Avenue (amerikai luxusáruház a szerk.) elismerése hozta meg. Öt évvel ezelőtt figyeltek fel a ruháimra, hétszer jöttek vissza, s bár az első évben nem vásároltak, nekem ez mégis hihetetlen erőt adott a folytatáshoz.

Milyen ruhákat tervez és milyen típusú hölgyek érezhetik magukénak az Ön stílusát?

Ugyan eredetileg sportruházat tervezőként kezdtem, mára a kollekcióm fő vonalát az estélyi és alkalmi ruhák adják. Azonban legyen szó bármilyen stílusról, nagyon nagy hangsúlyt fektetek az anyagok minőségére. Ezért is dolgozunk szinte kizárólag kézi készítésű textilekkel. Emellett igyekszünk valamivel olcsóbb darabokat is előállítani, hogy a nők szélesebb skálájához jussunk el. És hogy milyen a nő aki viseli ezeket a ruhákat? Kifinomult, érzéki és tiszta. Élvezi, hogy amikor belép valahová minden tekintet rá szegeződik.

Akár a népszerű  Szex és New York sorozat és film főszereplőnői. Igaz a hír, miszerint a most készülő film második részében Carryn és barátnőin láthatóak lesznek az Ön ruhakölteményei?

A film készítői valóban kifejezték érdeklődésüket jó néhány ruhám iránt, azonban további részeleteket sajnos nem árulhatok el.

Mi volt a legnagyobb elismerés amit a divat szakmában kapott?

Amikor a divathéten a teljes 700 fős szakmai közönség álló tapssal ünnepelte a kollekciómat. Olyan pillanata volt ez a szakmai elismerésemnek, ami nagyon boldoggá tett és amit azóta is kincsként őrzök. Ez a fajta visszacsatolás nagyon ritka. A közönség soraiban ilyenkor a divatszakma krémje foglal helyet. Tervezők, kritikusok, kereskedők, és természetesen a sajtó. Az ő osztatlan támogatásuk és megbecsülésük ilyen mértékű megnyilvánulása számomra a legnagyobb elismerés.

Rengeteget dolgozik, mi az amiből erőt tud meríteni, ami kikapcsolódást jelent? Sportol valamit?

A rendszeres sport sajnos nem fér bele a mindennapjaimba. A fitneszterem nem az én műfajom, viszont táncolni imádok! A flamenco a kedvencem – amikor Sevillában jártam akkor sajátítottam el az alapokat egy ottani magán tánctanártól, és azóta is hódolok ennek a szenvedélyemnek amikor csak tehetem. Azonban nekem az igazi kikapcsolódást, bármilyen furcsán hangzik is, a munkám jelenti. Azzal az érzéssel semmi nem ér fel amikor egy általam megálmodott és megalkotott rajzból egyszer csak háromdimenziós ruha lesz. Én ebből táplálkozom nap mint nap.

Már több álmát is valóra váltotta. Mik a tervei a jövőre nézve?

Folytatni szeretném a terjeszkedést mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában. Emellett ez a mostani budapesti látogatás arra is ráébresztett, hogy szeretnék itt egy állandó bázist, egy kis lakást. A férjem Samuel, és a gyerekeim, Justin, Alexander és Tamara is nagyon szeretik a fővárost, szívesen töltenének ők is több időt itt.

Budapest utcáin járva mi a véleménye a magyar nők öltözködéséről? Milyen tanácsokat adna nekik?

Általában azt látom, hogy sokszor bátortalanok az emberek ha öltözködésről van szó. Kevésbé öltöznek ki, gyakoribb a lezser megjelenés. Persze a kényelmes, hétköznapi viselettel semmi baj nincs, csak jó ha bele tudunk vinni egy kis színt, egy kis nemmindennapiságot. Szerintem az is fontos, hogy a divat nem életkor függő. Az számít, hogy kortól függetlenül jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az öltözködésünk ne arról szóljon, hogy a körülöttünk lévőknek próbálunk megfelelni. Találjuk meg a saját stílusunkat. Válasszunk olyan darabokat, amelyekben mi jól érezzük magunkat és amelyek az előnyös adottságainkra koncentrálnak. Például a teltebb hölgyek nyugodtan válasszanak  testhezállóbb darabokat, mert egy zsákszerű, bő ruha csak még jobban nagyítaná őket optikailag. Viszont megfelelő kiegészítőkkel és a jól kiválasztott fazonnal megbolondíthatjuk a megjelenésünket, és még meg is fordulnak utánunk.