Hófödte szívcsücsök
Hóház, ami szó szerint jéghideg. Most jól jön a hatalmas szőrmetakaró! Kint az Alpesi csúcsokon viszi a havat a szél. Bent forralt bort kortyolgatok és azon töprengek jó döntés volt, hogy Svájcban, egy igluban ünnepeljem a születésnapomat. A választás persze nem volt nehéz. Svájc a szívem fehér csücske. Tiszta, hófödte nyugalom szigete, ahol akár néhány nap alatt is képes vagyok új erőre kapni. Ugyanakkor nem lehet megunni, mert mindig tartogat valami újat, valami kivételest. Idén például egy jégházat...
Eszkimók nyomában
Még kislány voltam amikor először hallottam az eszkimókról. Akkor teljesen érhetetlennek tűnt, hogyan élhetnek emberek ilyen extrém körülmények között, szó szerint dacolva hóval, faggyal, örökös hidegben. Közben persze felnőttem, de gyermeki kíváncsiságom azóta sem hagyott alább. Így figyeltem fel Svájc egyik legújabb élményajánlatára: az iglufalvakra! A különleges szálláshelyhez már csak a különleges alkalmat kerestem. Végül elhatároztam egy hókunyhóban ünneplem meg legközelebbi születésnapomat a kedvesemmel és barátainkkal.
Ízhangoló
Az ötlet támogatásra talált, így jeles napom közeledtével felkerekedett négyes csapatunk és Bernig meg sem állt. Budapestről Ausztrián keresztül kb. tizennégy óra alatt jutottunk el Svájc fővárosába. A négynapos miniszabi első estéjét már Bern óvárosában élveztük. Az ember nem is gondolná, hogy az ódon, szűk utcák és eldugott vendéglőik milyen kulináris élvezeteket rejtenek! Sajtimádó révén nem tudtunk ellenállni a raclette-nek, ami az ország specialitása. A felmelegített sajt, a különleges felvágottak és ízletes zöldségek lágyan olvadó ízharmóniája még a plusz kalóriákat is feledtették. A laktató vacsora után jólesett a kiadós séta a belváros utcáin, egészen az Óratoronyig, ami már a XII. század óta mutatja a pontos időt.
Hóparadicsom
Szállásunkat Jungfrau régióban, Wengenben foglaltuk le, amely ugyan autómentes övezetben fekszik – ezzel is képviselve a svájciak környezettudatos életmódját –, de a menetrendszerű vonatokkal könnyen és egyszerűen megközelíthető. A régióban három világhírű hegycsúcs – az Eiger, a Mönch és a Jungfrau – vigyázza az ideérkezők minden lépését. Így nem csoda, hogy mi is bátrabbak lettünk néhány újdonság kipróbálásával. Én a snowboardozásba kóstoltam bele, ami jó kis egyensúlyjátéknak bizonyult. Legjobb barátnőm pedig új carving lécét próbálta ki az első osztályú lejtőkön.
Már csak a rénszarvas hiányzott
Ez alkalommal nem annyira a síé, annál inkább az újdonságoké volt a főszerep. Így esett a választásunk közös kaland gyanánt egy szánkótúrára. A régióban van a világ leghosszabb, 15 kilométeres szánkópályája, amely Faulhorntól Grindewaldig nyúlik. A szánkózás felejthetetlen élményt nyújtott: nem tudtuk, hogy lélegzetelállító tájban gyönyörködjünk, vagy a száguldás örömének adjuk át magunkat. Akárhogy is az 1647 méter szintkülönbség A-ból B pontba nem kevés, az adrenalin megugrik néhányszor!
És hogy milyen volt az igluban alvás? Didergően üdítő! A harmadik napon átugrottunk a közeli Kleinen Scheideggbe, hogy mi is az iglufalu lakóivá váljunk egyetlen éjszakára. A születésnapi fondu előtt szaunáztunk, utána forralt boroztunk, reggel pedig a nappal együtt keltünk, hogy még az utolsó síelésre szánt idő minden pillanatát kihasználhassuk!
Tipp:
Léteznek kombinált túra- és szánkóbérletek, amelyeket a síléc nélküli telelők is kedvükre használhatnak. Erről érdemes az adott síközpontban érdeklődni.
Hasznos linkek:
Szöveg: Tóth Zsófia
A cikk teljesen rendben van, kiemelsz érdekességeket Svájcról, ajánlasz linkeket, van tipp – csak a stílusa nem passzol a mi olvasóinkhoz. Egy fiataloknak szóló magazinban tudnám elképzelni inkább, mi pedig 35 pluszos családos vagy idősebb, már ismét kettesben (felnőtt gyerekek) élő nőknek írunk elsődlegesen.
