Sziasztok!
Elkészítettem a Kati Stern intrjút. Ne kíméljetek! :)
Dóri
Kati Stern - Divat, Velence és Flamenco
A magyar származású divattervezőt Manhattan és Velence között, a Budapesti Operaház büféjében invitáltuk meg egy beszélgetésre. Kati mesélt, méghozzá tökéletes magyarsággal. Mesélt szerelmeiről a flamencoról, az Andrássy útról, építészetről, barokk palazzo-ról, családról és legnagyobb szenvedélyéről a divatról.
Mindig örömmel tölt el minket, ha hazánk szülötte külföldön sikereket arat. Mesélne a gyerekkoráról?
Budapesten születtem, a szüleim mindketten magyar állampolgárok voltak, de elhagyták Magyarországot és New Yorkban, Manhattenben telepedtek le. Én már ott nevelkedtem és jártam iskolába, majd később egyetemre. A család nyelve otthon mindig a magyar volt. Angolul csak az iskolában beszéltem.
Bár nagyon fiatalon került Amerikába, van valamilyen kedves emléke, kötődése Budapesthez?
Hogyne! Például imádom ezt a helyet, az Operaházat! Egyszerűen gyönyörű ez az épület és az Andrássy út. A 68-as számú ház sokáig a családom tulajdonában állt, de azután sok minden megváltozott a világban.
Hogy látja most a várost, mint sikeres nő és mint világpolgár? Egy elfogulatlan és őszinte véleményre lennék kíváncsi!
Pár hónapja jártam utoljára Budapesten és el kell mondjam, ilyen rövid idő alatt is óriási pozitív változásokat látok végbemenni. Például a Váci utca és környéke egy nyár alatt olyan nagyot fejlődött, hogy Európa bármely világvárosával felveszi a versenyt. Hatalmas dolog, hogy egy olyan nehéz gazdasági helyzet ellenére, amilyenben most egész Európa és az USA van, egy kis ország és város ilyen jelentős mértékben fejlődik. Azt gondolom ezek nemzetközi szinten is rendkívüli eredmények, amikre büszkék kell hogy legyünk.
Mindig divattervezőnek készült, vagy az élet sodorta az útjába ezt a hivatást?
Az egyetemen építészetet tanultam, amit mind a mai napig a hivatásomnak tekintek és foglalkozom is vele, de a divat mindig különleges helyet foglalt el a szívemben, hogy úgy mondjam szerelem volt ez első látásra. Ahogy a férjemmel való találkozás is az volt. Az egyetemen ismerkedtünk meg, később közösen nyitottuk meg az építészirodánkat. Majd úgy alakult, hogy az én szenvedélyem a divat lett, míg õ maradt a tervezőasztalnál.
Budapest építészeti szempontból legalább annyi remekművet vonultat fel mint például Velence. Bevallom őszintén nem véletlen, hogy pont Velencét hoztam fel példaként. Úgy tudom erős érzelmi szálak kötik a városhoz.
Ha már ilyen jól ráérzett, elmesélem a történetünket! Tudja mikor először jártam a városban repülővel érkeztem. Abban a pillanatban mikor kiszálltam a gépből, tudtam, hogy hazaérkeztem, pedig előtte sosem jártam Velencében. Úgy tudnám megfogalmazni az érzést, hogy a szívem egy hosszú utazás után visszatért oda ahova tartozik. Különleges pillanat volt. Akkor már tudtam, hogy házat fogok venni ezen a helyen.
Sok olvasó titkos vágyait mondaná ki hangosan, ha elmesélné nekünk milyen érzés házat venni a világ egyik legromantikusabb városában!
Hogy az ön szavaival éljek, a világ egyik legromantikusabb városában házat venni nem annyira romantikus, ha az embernek meg kell küzdenie az olasz hatóságok, igencsak olaszos mentalitásával! A házat illetően nagyon határozott elképzeléseim voltak, pontosan tudtam, hogy milyet szeretnék. Álmaim velencei házának ugyanis gótikus ablakai vannak és ilyet még Velencében sem talál könnyen az ember, ha mégis az már valaki másé, vagy egyáltalán nem eladó. Végül hosszas keresgélés után találtam egy 13 századi palazzot gótikus ablakokkal.
Visszakanyarodva a hivatáshoz, mikor döntött úgy, hogy végleg a divat mellett köt ki?
Pontosan 5 évvel ezelőtt határoztam úgy, hogy legnagyobb szenvedélyemnek, a divatnak szentelem az életemet. Ez nem azt jelenti, hogy az építészetet végleg feladtam volna, továbbra is szerves része az életemnek, de tény, hogy jelenleg "főállású" divattervezőnek vallom magam. A végső lökést egyébként a legjobb barátnőm adta meg, aki ma már baráti támogatása mellett, személyi asszisztensemként is segíti a munkámat.
Első hallásra úgy tűnhet, hogy az Ön története maga az amerikai álom, de mi a valóság, hogyan válik valaki keresett divattervezővé? Hogyan tette meg az első lépéseket?
Az első lépés a kemény munka. Ahhoz, hogy valaki sikert érjen el fáradhatatlannak kell lennie. Máshogy nem megy. Az ember választhat, hogy naponta dolgozik 4-5 órát, majd kényelmesen éli az életét, vagy belead mindent és 24 órából 26-ot dolgozik. Nekem szerencsém is volt. New York egyik legnagyobb áruháza a Saks fifth Avenue keresett meg, hogy érdeklik őket a ruháim. Végül mikor a hetedik alkalommal jöttek vissza hozzám, megrendeltek egy teljes kollekciómat. Ezután lavinaként indult be a karrierem, és szerencsére azóta is tart. Nemrég lettem tagja a Fashion League-nek, egy szervezetnek, melynek többek között, az összes nagy divatház is tagja.
A hazánkba látogató külföldiek egyöntetűen állítják, hogy a magyar nők szépsége világviszonylatban is kiemelkedő. Ön szerint a nők öltözködése is méltó erre a hírnévre?
Nézze az a véleményem, hogy a nők divathoz való viszonyulása is hatalmas változásokon megy át. Mindazonáltal azt gondolom, hogy a stílusukra ráférne egy kis újítás. Ezalatt azt értem, hogy kicsit merészebbnek kéne lenniük. Nincsen jó és rossz alakú nő, mert mindenkinek vannak előnyős adottságai. A titok, hogy ezeket jól kell hangsúlyozni. Az én meglátásom szerint a divat nem korfüggő. Korra és alakra való tekintet nélkül kis odafigyeléssel bárki lehet stílusos.
Az előbb említette, hogy a magyar nők öltözködésére ráférne egy ki újítás. Olvasóink biztosan szívesen megfogadnák egy sikeres divattervező tanácsait.
A legjellemzőbb példa: mindannyian hajlamosak vagyunk arra hogy, a reggeli rohanásban magunkra rántjuk az első farmert, pulcsit és kabátot, ami a kezünk ügyébe kerül. Nincs is ezzel semmi baj, sőt minden női ruhatár alapja egy jó minőségű farmer, de nem kell mindig hétköznapian öltözni. Sokszor ahelyett, hogy feldobnánk az öltözékünket, pont az ellenkezőjét érjük el. Variáljuk a ruhatárunkat extra kiegészítőkkel!
Mivel teszi különlegessé a saját kollekcióit, mi az az extra dolog, ami alapján egy ruháról azonnal felismerjük, ez biztosan egy Kati Stern kreáció?
Egyértelműen a minőséget emelném ki. Számomra ez a legfontosabb követelmény. Mivel főleg Haute Coture kollekciókat tervezek, ruháimat a fellelhető, legjobb minőségű anyagokból készítem el. Ezek mind kézi készítésű szövetek, nagyon drága beszerezni őket, de a legmagasabb minőség eléréséhez ez elengedhetetlen feltétel.
Remélem nem veszi sértésnek, de, a családja, hogy viszonyul a maximalizmusához és munkamániájához?
Szerencsés embernek vallom magamat, a férjem pontosan megérti, milyen az, ha valaki szenvedélyesen szereti a munkáját, hiszen számára ilyen az építészet. Ő nagyon támogató, bár néha nem bánná, ha lassítanék a tempón. A gyerekeink már felnőttek, a maguk életét élik. Az iker fiaim és a lányom egyetemisták.
A sikert sokan sokféleképpen meghatározták már, mindenkinek mást jelent. Ön hogyan viszonyul a hírnévhez?
Számomra a legnagyobb siker a családom és a szakma megbecsülése, amikor egy divatbemutató után hétszáz ember tapsol állva, kritikusok, a sajtó és természetesen a szakma képviselői. Ezek a pillanatok jelentik számomra az igazi elismerést.
Mire vágyik még egy olyan nő, aki az élet minden területén megvalósította önmagát, vannak még céljai?
Természetesen. Célok és álmok mindig vannak. Szeretnék például Amerikában terjeszkedni, és nagy álmom, hogy egyszer Budapesten is nyissak egy üzletet. A következőn biztosan meglepődik majd. Imádom a flamencot, szenvedélyes, kifejező és rendkívül inspiráló tánc. Egy Spanyolországi utazás alatt szerettem bele és elhatároztam, hogy én is megtanulom. Ez egy olyan cél, amit mindenképpen szeretnék elérni.
Amerika, Olaszország és Magyarország. Két különböző földrész, három különböző ország, mind jelentős szerepet játszanak az életében.
Ez így van, három hely és három nagy szerelem. Hogy mit jelentenek nekem? Azt mondanám New York az otthonom, oda köt az életem és a családom. Velence a szívem közepe, egy különleges kötődés. Budapest pedig a gyökerem, mindennek a kezdte. Mindhárom hely én vagyok, egy darab belőlem, a lelkemből. Ingázom közöttük, hogy azután mindig visszatérjek valamelyikhez.
SomDóri 2009.11.18. 11:05:58
Az első Kati Stern interjú kész. Kritizálásra felkínálva! :)
szarazpezsgo 2009.11.18. 11:44:58
parádésan gyors voltál (igaz, én is, mert Kati épp most nézi az én változatom).
Olvasom az írásod, de - ahogy Juditnál - én csak akkor osztom majd az észt, ha a többiek már véleményt nyilvánítottak.
Még egyszer köszönjük a munkád,
Gábor
haan-chee · http://www.wellnesscafe.hu/futoblog 2009.11.18. 11:48:22
Elolvastam az interjút, összességében tetszett, szívesen olvastam, lekötött, érdekesnek találtam.
Van néhány apró észrevételem:
- A bevezetőben röviden megemlíthetted volna, hogy honnan ismerhetjük a hölgyet. Az kiderül, hogy divattervező, és hogy magyar, de az még szerintem kellett volna bele egy rövid mondat erejéig, hogy a Szex és New York-ba tervez ruhákat, így mindjárt jobban tudja kötni valahová az ember, netán még egy-két ruhája is bevillan.
- A központozás számomra fura: sok helyen hiányoznak vesszők, kettőspontok, némelyik mondat pedig nagyon hosszú, én inkább két rövidebbre szedném őket (pedig én is hajlamos vagyok a maratoni mondatok gyártására). És vannak olyan helyek, ahová tettél vesszőt, pedig szerintem nem kellene.
- Megismételtél dolgokat, közvetlen azután, ahogy ő elmondta, ezzel az interjú vesztett a gördülékenységéből.
Pl: Az előbb említette, hogy a magyar nők öltözködésére ráférne egy ki újítás. Olvasóink biztosan szívesen megfogadnák egy sikeres divattervező tanácsait. - A kérdés első felét én simán kihagynám, és mondjuk így írnám: Olvasóink biztosan szívesen megfogadnák egy sikeres divattervező tanácsait - adna néhány tippet?
- Mentegetőztél: Remélem nem veszi sértésnek... Ugyan nem vagy puszipajtási viszonyban vele, de ha már a munkájáról van szó, akkor erre is biztosan válaszol enélkül is.
Mivel nem voltam ott, így nem tudom, pontosan hogy zajlott az interjú, ki kérdezett, hogy kérdezett, milyen volt a helyzet, amikor beszélgettetek, de szerintem jó kis interjú lett ebből, tényleg! :)
Hanka
SomDóri 2009.11.18. 12:27:18
Szia,
Először is köszi a kritikát, hasznos dolgokat írtál. Picit azért büszke vagyok magamra életem első interjúja ez az írás. Úgymond az elsőszülöttem! :)
A Sex és New Yorkról azért nem írtam, mert nem voltam benne biztos, hogy lehet. Amikror a Gábor rákérdezett erre, nagyon elzárkózott a témától. Pár mondatban lezárta. Azt mondta, hogy erről nem beszélhet, de igaz, hogy megkeresték a Sex and the city 2. része kapcsán. Ennyi. Többet nem beszélt erről.
Az, hogy hiányoznak vesszők, kettőspontok stb. inkább annak az oka, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy egy cikkben, interjúban milyen nyelvtani eszközökkel, írásjelekkel és technikai megoldásokkal lehet élni, de mindenképpen szeretném megtanulni.
A hosszú kérdésekkel szerettem volna változatossá tenni az írást, felkelteni az olvasó kíváncsiságát arra ami a kérdés után következik. Nem szerettem volna nagyon rövid és kurta kérdéseket. Remélem a kurzus végére megtanulom az arany középutat. :)
haan-chee · http://www.wellnesscafe.hu/futoblog 2009.11.18. 12:48:52
Smidberski 2009.11.18. 16:20:33
Jót írtál. :-)
Kakukktojás vagyok.... :-D
- mert kifejezetten szeretem az interjúkban a hosszú kérdéseket-válaszokat (még ha nem "szabályos" - és tényleg nehéz ez a rövid/hosszú kérdés - hosszú/rövid válasz váltogatás).
Aki szeret olvasni, nem fogja sajnálni az időt arra, hogy a számára kedves/érdekes/hasznos témában elmélyüljön.
Így tovább:
judit
SomDóri 2009.11.18. 18:02:20
Szia Judit!
Köszönöm a pozitív visszajelzést, igazán jól esett és örülök, ha érdekesnek találtad! :)
Vinca 2009.11.19. 10:25:50
nehéz volt megállnom, de nem olvastam el az előttem kommentelőket, így lehet, hogy ismétlem a többieket...
1. Nagyon ügyesen fogalmazol, tetszik a stílusod, szívesen olvastam a cikket.
2. Ugyanakkor nekem egy kicsit hosszú volt egy idő után olvasni. El-elkalandozott a figyelmem, az volt az érzésem, hogy nagyon be akarod mutatni Katit, lehet, hogy egy témára összpontosítva, rövidebbre húzva még élvezetesebb lett volna.
3. Nem voltam jelen az interjún, így nem láttam Katit, lehet, hogy jó ötlet lett volna a bevezetőben (ami egyébként szerintem nagyon jó lett) pár mondatban leírni őt. Hogy néz ki/mit visel -főleg azért, ha ilyen neves divatszakember - / milyen érzés volt vele szemben ülni stb...
Nyilván egy "igazi" lapban van mellékelve fotó is, csak gondoltam ezzel is személyesebb lehetett volna az interjú.
4. Néhol láttam vessző hiányokat.
5. Alapjában véve szerintem minden oké volt, gratula Dóri! :)
SomDóri 2009.11.19. 10:51:52
Szia,
Először is köszönöm, hogy elolvastad. :)
Nagyon hasznos, hogy mindenki mond róla véleményt, mert így én is egy kívülálló szemével látom a saját írásomat.
Bevallom őszintén nagyon nehéz volt- még ilyen hosszan is- belesűríteni majdnem mindent, ami ott elhangzott. Próbáltam a szerintem legérdekesebb dolgokat leírni, hogy átjöjönn az olvasónak Kati személyisége.
Cocinella 2009.11.19. 13:07:59
Érdekes volt látni, hogy ugyanabból az anyagból dolgozva ki melyik vonalra megy rá inkább, milyen tükre a látottak, hallottaknak.
Kedvencem volt ahogyan a "szerelmeiről" (férj+divat)és a divatban képviselt stílusáról írtál.
Volt néhány hely ahol voltak ismétlések, amik picik belassították a beszélgetés menetét.
És vessző pontatlanságra figyeltem még fel néhányszor.
Az picit furcsa volt, h szinte előre bocsánatot kértél egy olyan kérdésért, ami sztem a beszélgetés tartalmából majdhogynem egyenesen következett. ("Remélem nem veszi sértésnek..") De ebbe sztem csak bele kell jönnünk ebbe is:)
All in all:
Nagyon gratulálok!!! Nagyon ügyes vagy csak így tovább! ;)
Kriszti0506 2009.11.19. 17:44:15
szarazpezsgo 2009.11.20. 14:35:23
1. Az interjú nagyon jó, Dóri, közölhető. Nagy pacsi! :-)
2. A 6500 szóköz nélkül nem egyenlő 7000 szóköz nélküllel (8000 szóközökkel)!!! :-( Én - mint régi újságíró - megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy túlírom a cikket, mert már ismernek, szeretnek a szerkesztők, tördelők, de neked - kezdőként - még az a célod, hogy minden feladatot pontosan teljesíts, hiszen így bizonyítod, hogy használható munkaerő vagy. Éppen ezért házi feladat: húzd meg az interjúdat 6000 karakterre (szóköz nélkül)! A jó húzás titka, hogy ha elolvasom újra az interjút, utólag nem fogom tudni, hogy mit húztál ki belőle... ;-)
3. Nagyon tetszett, hogy a kérdéseid végén nem mindig kérdőjel volt. Máshogy szólva: ismered a felkiáltójelet és a pontot. Ez sokkal élőbbé teszi az interjút, ráerősít a beszélgetés-feelingre. Csak így tovább, nagy pacsi érte!
4. Azonban te is elkövetted azt a hibát, amit legutóbb Judit - az interjúd egy kicsit monoton. Ettől még közölhető, de lehetne jobb, ha váltakoznának a kérdések és a válaszok hosszai:
lásd másik blog, "típushiba - monoton interjú" bejegyzés!
5. Mindent egybevetve, átjön az interjún a tehetség. Kíváncsi vagyok, mit hoztál volna ki belőle, ha te beszélgetsz vele, nem pedig én.
SomDóri 2009.11.22. 08:31:37
Szia Gábor!
Köszönöm a véleményedet, igazán jól esett! Sok hasznos tanáccsal láttál el! :)
Próbáltam 6500 karakteren belül maradni, de legközelebb nem csak próbálom, hanem meg is teszem.(Tudom, hogy ez nem kifogás,de még így is nehéz volt megáljt parancsolnom magamnak!:))
Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy elfogadhatónak találtad, ezek szerint van remény, hogy jó újságíró váljék belőlem! :)