Cím: Zseniképzéstől a prána tanfolyamig
Alcím: Hogyan fejlesszük a gyerekünket?
Babaúszás, babamasszázs, baba-mama jóga; még meg sem született a gyerek, már bombázzák a kismamákat a terhestornákon, szülésfelkészítőkön. Sok gyereket már óvodáskorban visznek angolra, iskolai felkészítőre, képességfejlesztő foglalkozásokra. Összegyűjtöttük a manapság legnépszerűbb módszereket az újszülöttektől a kamaszokig.
Amikor a pólyás korosztályról beszélünk, nem kerülhetjük meg Vankó Magdolna nevét, aki hazánkban meghonosította a My baby fittness és az Okosbaba programot. Az előbbi során mozgással, mozgatással fejlesztik a csecsemők mobilitását, egyensúlyát és manuális képességét, az utóbbi módszerrel pedig megpróbálják őket „több anyanyelvűvé” nevelni úgy, hogy a gyermek számára mindez csak egy izgalmas játék legyen. Mivel gyorsan lehet látványos eredményeket elérni a módszerrel, egyre többen próbálkoznak vele. Liptai Claudia például az egyik magazinban blog formájában számol be arról, hogyan használja Panka lányának otthoni tanításában a szeminárium programját.
Keretes: My Baby Fittness: A csecsemő és a szülők együtt mozognak, fejlesztve a gyerek mozgását, erősítve testét, és szorosabbá téve a köztük levő kapcsolatot. (www.vankomagdolna.hu)
Keretes: Okosbaba: a kismamák naponta tíz percen keresztül szókártyákat mutatnak a csecsemőnek, akár idegen nyelven is, így a baba a beszéddel egy időben olvasni is megtanul. (www.okosbaba.hu)
A korai idegennyelv-oktatásban a Helen Doron Early English a legnépszerűbb, hazánkban több mint nyolcvan helyen tanítják angolul a jelentkezőket. A módszert Helen Doron angoltanár és háromgyermekes édesanya fejlesztette ki. A foglalkozások az anyanyelv elsajátításának technikáját követik, vagyis a gyermek sokszor hallja a szavakat, mondatokat, miközben folyamatosan pozitív megerősítést kap.
Keretes: Helen Doron Early English: A tanuló (három hónapostól 14 évesig) heti egy-két alkalommal elmegy a tanórára, majd otthon naponta kétszer meghallgatja a kijelölt hanganyagot, egyfajta „háttérzeneként”, így alkotva szinte anyanyelvi környezetet otthon. (www.helendoron.hu)
Ezek a korai gyermekkorra specializálódott fejlesztési lehetőségek megosztják az anyukákat. Lelkes hívei azzal érvelnek, hogy csecsemőkorban a kicsik agya olyan, mint a szivacs, kár lenne ezt veszni hagyni. Szerintük a babák ezt nem tanulásnak fogják fel, hanem játéknak, napi tíz percet pedig megér az, hogy a gyerek kiugróan intelligens legyen iskolás korára. A másik táborba tartozók viszont túlságosan mesterségesnek találják a szituációt, fontosabbnak tartják, hogy a szülő játsszon a gyerekkel, és úgy látják, hogy a tudásszintbeli különbség úgyis kiegyenlítődik az iskola harmadik évére az „okosbabák” és nem fejlesztett társaik között.
Dr. Böhm Mónikával, az „Egy másik út” nevű gyermekek fejlesztésével foglalkozó nonprofit vállalkozás gyógypedagógusával beszélgettünk a fejlesztés kérdéséről. „Csecsemőkorban, kisgyermekkorban mondókázni, játszani, énekelni, és mozogni kell. Egy normál szülői repertoárban ezek a tevékenységek benne vannak, felesleges az egy-kétéveseket bármilyen szervezett foglalkozásra elhordani. Ettől függetlenül, nem árt, ha a szülő tisztában van vele, hogy adott életkorban milyen képességeket várhat el mozgásban, beszédben, szocializációban. Ha ezek közül bármelyikben jelentős elmaradást tapasztal, mindenképpen vigye el a gyermekét gyógypedagógushoz. Sajnos Magyarországon ezzel kapcsolatban a szülőknek még mindig ellenérzéseik vannak. Ha egy gyerek beteg, azonnal rohannak vele az orvoshoz, de kudarcként élik meg, ha gyógypedagógust kell felkeresni. Pedig nagyon fontos lenne a korai felismerés, hiszen minél hamarabb kezdenek el foglalkozni bármilyen részképességi hiány orvoslásával, annál gyorsabb és biztosabb az eredmény.” Mónika hozzátette, hogy talán a mozgásfejlesztés a legfontosabb. Ez az a terület, amire csecsemőkortól egészen kamaszkorig oda kell figyelnünk, hiszen a mozgás kihat az idegrendszeri fejlettségre is. A sportolás során törekedjünk a szimmetriára, a biciklizés, az úszás, a síelés és a labdajátékok azok, amik a testedzésen kívül az egyéb képességeket is fejlesztik, segítik.
Az iskoláskorú gyerekek esetében a szülők nagyobb része már nem fejlesztésben, hanem korrepetálásban vagy felvételi előkészítésben gondolkodik, pedig ennek a korosztálynak is akadnak más lehetőségei. A leghasznosabb, ha a diákok megtanulnak tanulni, felismerik, hogyan aknázhatják ki erősségeiket, és miként emelkedjenek felül tanulási nehézségeiken. Ha az iskolás alkalmazza a módszereket, eredményesebb és magabiztosabb lesz. Egyre több középiskolában a tanulásmódszertant már tantárgyszerűen oktatják, de több központ is működik az országban, ahol személyre szabottan tudnak segíteni életkortól függetlenül.
Keretes: Tanulásfejlesztés: Szakemberek tanítják, hogyan lehet eredményesen nyelvet tanulni, vizsgázni, dolgozatot írni, memorizálni, tankönyvet használni, tanulni.
Szintén a már iskolás gyerekek, valamint a felnőttek részére létezik egy homlokegyenest másfajta út, a pránanadi, ami egy Tibetből származó önfejlesztő és gyógyító módszer. Kancsár Zita tízéves fiával és nyolcéves lányával együtt végezte el az egyes szintű tanfolyamot. A cél az volt, hogy „testüket-lelküket egyaránt a harmónia hassa át, csökkentsék a szorongást, megteremtve így a kiegyensúlyozottságot, boldogságot”. Lánya iskolai szorongása megszűnt, ezáltal szembetűnően jobbak az eredményei, fia a betegségekhez kapcsolódó félelmeit küzdötte le, és a két testvér egymás közötti viszonya sokkal szeretetteljesebb lett. Zita szerint a pránanadi mindannyiuknak segít abban, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben, és ez rendkívül pozitív hatással van a teljesítményükre az élet minden területén.
Keretes: Pránanadi: A kurzust vezető mester megnyitja a jelenlevők fejtetőn és tenyéren található koronacsakráit, és kozmikus energiát áramoltat a testükbe. Ennek technikáját a résztvevők elsajátítják, és a gyakorlatokat otthon ismételve szinten tartják az energiájukat. (www.prananadi.eu)
Jónap Rita
Ehhez a cikkhez csak gratulálni tudok – abszolút NL-kompatibilis: komoly, részletes, jó a stílusa, érdekes a tartalom és a feladatot is pontosan úgy oldottad meg, ahogy kértem. Az én egyetlen „problémám” vele csak annyi volt, hogy a kicsit könnyedebb, „bulvárosabb” hangvételt és szerkesztést részesítettem előnyben:
