Cocinella:
úgy tűnt h Gábor elég elfoglalt mostanában,ezért írtam neki ebben a kérdésben egy emailt is, most ... (2010.01.20. 23:38)Hírírás eredmény + Fontos infók
2009. december 7-18. kerül megrendezésre Koppenhágában a világ vezetőinek következő klímaváltozással foglalkozó konferenciája. Bemutathatnák röviden és "magyarra lefordítva", hogy miről is döntenek majd itt, hogy milyen hatással lehet/lesz ez a mindennapjainkra, hogy egyáltalán mi átlag emberek mit tehetünk a klímaváltozás ellen, ami a tudományos adatok alapján jelenleg úgy tűnik, hogy a vártnál gyorsabban megy végbe.
Bár dec. 2-i megjelenés betelt, úgy tűnik, drága szerkesztőim hasonlóan gondolkodnak, mint Lisy, és berendelték a témát aktuálisnak dec.9-i megjelenéssel.
A feladatot jómagam és Rist Lilla kolléganőm kaptuk. Mi ugyan leosztottuk egymás között a cikket, de - az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó - én a saját részem Lisyvel közösen szeretném jegyezni.
Szóval pacsi a nyertes ötletért, Lisy, és munkára fel! A héten össze kell hoznunk azt a cikket, szóval egyeztessünk minél előbb! ;-)
önkéntes hír-gyártókat várok, akik nem ijednek meg egy kis S.O.S. munkától.
A háttér: elhavazódtam, mert úgy döntöttem, a vasárnap estét inkább a kedvesem karjaiban töltöm, ahelyett, hogy híreket írnék a hírvilágba.
Ennek folyománya, hogy hétfőn, amikor alapjáraton már le kellene adnom a hírvilágot, még csak a Vinca által írt reklám van kész...
Na szóval, örülnék, ha valakinek lenne kedve és kapacitása besegíteni.
Az eljárás a következő: én emailen küldöm a hírt, amit meg kell írni, pihe-kolléga megírja, majd visszaküldi. Ha jó, megjelenik, és mindannyian örülünk, ha nem, átírom, utólag elmagyarázom, mi volt benne a hiba, és mindannyian okulunk.
Most éjfél van, mindenki alszik, és ez így van rendjén. Holnap tizenegykor ránézek a blogra, addigra a kommentekben jelentkezzen, akiknek van kedve beszállni. Ha valaki nem néz időben blogot, de mégis szeretne beszállni, hívjon fel telefonon.
a karácsonyi Nők Lapjába dolgozom épp egy "Első karácsony válság után" című riporton, amely keretében holnap Szász Marci fotós kollégával Őrbottyánba utazunk, hogy találkozzunk egy hölggyel, aki a spórolás jegyében nemrég pulykákat kezdett neveli a kertben. Vasárnap, november 22, délután kettőre kell lent lennünk, szóval egy körül indulnánk.
A kocsiban még két hely van, ha valaki szeretne csatlakozni. Kevésbbé izgalmas, mint az előzőek, de érdemes átélni, mert ez is a munkánk része.
1. Lisy, Dóri, a kritikámat a saját cikketeknél találjátok!
2. Az alábbi interjút elsősorban Lisynek és Dórinak rakom ki, hogy lássák, én miként dolgoztam fel a beszélgetést. De a többiek is okulhatnak belőle! :-)
Először is azt, hogy tartalmilag nem mindenkinek az enyém fog a legjobban tetszeni. (Én is utólag bizonyos részeket szívesen ellopnék a lányoktól). :-) Amiben más vagyok, az az, hogy tudatosabban alkalmazom azokat a kis módszereket, amikről a keritikáimban írok nektek, és ettől - szerintem - gördülékenyebb lesz az interjúm. Nézzétek meg, és döntsétek el. Emellett én vagyok az egyetlen, akinek eszébe jutott egy kis keretesben bemutatni Katit, ami tartalmilag szerintem ennél az interjúnál hasznos. Kérlek, gondoljátok át, és mondjátok el errő a véleményeteket.
Másodszor, ha elolvassátok a három interjút, lszrevehetitek, hogy mindenki máshogy látja, máshogy dolgozza fel ugyanazt. Ennek két folyománya van: 1. Objektív újságírás nem létezik, ugyanis a történet mindig átmegy az újságíró "szűrőjén". 2. A lejárt témát is fel lehet újra, másképp, más szűrőn keresztül dolgozni. Ergó mindig lesz munkánk... :-)
Mindent egybevetve, köszönöm Dóri és Lisy munkáját, azt hiszem, ebből a három interjúból - így, összehasonlítva - sokat tudunk tanulni.
Gábor
P.S. Engem is nyugodtan lehet kritizálni, ne kíméljetek! :-)
Cím: Aki Julia Robertsnek diktálja a divatot
Alcím: A világhírű Venexiana, aki Stern Katiként látta meg a napvilágot
Szőke a haja, Kleopátra frizurát visel, élénk fekete sminkkel emeli ki játékos szemeit, és bár ő a divatvilág talán leghíresebb magyarul beszélő alakja, egyszerű szürke pulóvert visel, amikor az Operaház bársony szófájára leülünk beszélgetni. A szomszéd teremben Keveházi Krisztinát fotózzák Kati fekete estélyi ruhájában. A művésznőn érződik, tényleg megtiszteltetés számára, hogy ő mutathatja be a kollekciót. Kati Stern igazi amerikai nő, ezért csípőből letegez. Hol magyarul, hogy angolul beszélünk, miközben elmeséli az életét. Megdöbbenek, amikor megtudom, csak öt éve van a divatszakmában.
Hogyhogy belevágott?
Egy nagy elhatározásra volt szükségem – no meg egy megértő férjre. Tudja, nekem mindig is a divat volt a szenvedélyem, az építészetet Samuel kedvéért választottam. Miután sikeresen felépítettük az ő álmát, az enyémre is sor kerülhetett.
Hogy kell befutni New Yorkban?
Nincs rá recept, de talán tanulságos, ha elmondom a saját történetem. Egy kis boltot nyitottam, ahol elkezdtem bemutatni saját kreációimat. A legjobb barátom, aki ma már az asszisztensem is, annyira beleszeretett a darabokba, hogy elkezdte őket fűnek-fának ajánlani, reklámozni. Az áttörés akkor következett be, amikor egy híres cég, az ötödik sugárúton található SAKS munkatársai ellátogattak hozzám, hogy megnézzék a munkámat. Nem vettek ugyan semmit, de megnéztek. Aztán ismét. És megint… Összesen hétszer jártak nálam, és ugyan sosem vettek semmit, a szakma felfigyelt az érdeklődésükre. Ekkor kezdett az én személyes hógolyóm lefelé gurulni a hegyről, és egyre csak nőni, nőni a szűz hóban…
Mi volt a következő állomás?
A New Yorki Fashion Week (divathét – a szerk). Ha itt valakinek bemutatják a kollekcióját, azt jelenti, már jegyzik a szakmában. Egy hét alatt körülbelül két-háromszáz tervező mutatkozhat be, de mivel több ezren tolongunk a helyekért, hatalmas elismerés és fegyvertény, ha bejutunk. Emlékszem, rettenetesen izgultam az első bemutatóm előtt. Azonban végül ez lett karrierem csúcspontja.
Miért?
Felállva ünnepeltek a bemutató végén.
Azt hittem, ez természetes.
Ó, nem, nem az. Ezeken a bemutatókon elsősorban a szakma van jelen – konkurens tervezők, újságírók, kritikusok, a leggazdagabb vásárlók… – éppen ezért nincs irgalom. Van, hogy a tervező csak csöndes, udvarias tapsot kap – és elbukik. van, hogy közepes tapssal méltatják, egy-két kurjantással fűszerezve – ez a vállalható sikert jelenti. Végül – nagyritkán – előfordul, hogy tombol a tömeg, és valakit állva ünnepelnek. Sosem fogom elfelejteni az érzést.
Nemrég beszélgettem egy divattörténésszel, aki azt mondta, 100 évvel ezelőtt a divat sokkal gyorsabban változott, mint most. Akkoriban, ha egy nőnek volt pénze öltözködni, minden szezonban gyakorlatilag le kellett cserélnie a ruhatárát. Ellentétben manapság nem divatirányzatok, hanem divattervezők uralják a piacot, a saját egyéni stílusukkal és vizuális világukkal, így a vásárlók ki tudják választani, melyik tervező munkájával szeretnénk azonosulni. Mit gondol erről?
Szerintem azért gyorsan változik a divat, de abban igaza van a divattörténészének, hogy vigyáznom kell, mennyit újítok évről évre. Az emberek egyszerre várják is az újat, meg nem is. Én szeretnék néha teljesen mást csinálni, mint eddig, de muszáj visszafognom magam, hiszen a kollekciómon látszódnia kell, hogy én követtem el. Ott kell lennie rajta a kézjegyemnek.
Önnek mi a kézjegye?
Olyan nőknek készítek ruhát, akiket nem hoz zavarba, sőt, akik kifejezetten élvezik, ha minden szem rájuk szegeződik, amikor besétálnak egy szobába. Szeretem a nagy kivágásokat, a nőies vonalakat, miközben nagyon figyelek arra, hogy a ruha véletlenül se legyen közönséges. Elegáns, kívánatos, finom.
Úgy tudom, Velencében él.
Egy tizennegyedik századi épületben, egy kis utcában a Szent Márk tér mögött. Csodálatos gótikus ablakaink vannak, és ezt az utcát szerencsére a turisták nagy része elkerüli… Imádom Velencét, mert békét ad, befogad és inspirál – mindezt egyszerre. New Yorkban dolgozom: a lehető legjobb hely arra, hogy maximális sebességen pörögjön az ember. Hogy egy kis stúdióban, cigarettával a szájban és egy kihűlt kávéval az asztalon, napestig görnyedjen a földre terített ruhák felett, az utolsó simításokon dolgozva. Velence inkább a nyugalom és szabadság szigete. De ne higgye, hogy egész nap otthon ülök, és bámulok ki a gótikus ablakomon! Sajnos örökmozgó vagyok. Nemrég például több száz kilométert utaztunk a férjemmel, csakhogy az egyik kedvenc éttermünkben vacsorázzunk…
És Budapest? Úgy hallottam, tervezi, hogy lakást vásárol nálunk.
Igen, egy kis garzont szeretnék. Azt utóbbi két évben háromszor is jártam itt, és mély nyomot hagyott bennem a város. A válság ellenére én a fejlődést is látom – elég csak megnézni, mennyit változott a Váci utca az elmúlt évben. Néha azon gondolkodom, nem kellene-e itt is nyitni egy boltot. Komoly érzelmek fűznek ehhez a városhoz. Ide kötnek a gyökereim.
Ha megveszi a lakást, ez lesz már a harmadik otthona.
Igen, lassan már nehéz lesz követni, hogy mire is gondolok, azt mondom, megyek haza – nevet.
Az elmúlt napokban körbe tudott nézni. Hogyan öltöznek a magyar nők?
Ami kritikám van, az nem csak a magyarokra jellemző, hanem az egész nyugati világra is általában. Mostanában divat alulöltözködni, még akkor is, ha adott szituáció megengedné az eleganciát. Ne értsen félre, nincs bajom a kék farmerrel, de néha nem lenne jobb egy kicsit kitűnni, szexinek, elegánsnak lenni?
Persze. Ám az olyan – amúgy csodálatos – ruhák, mint a Venexiana, a legtöbbünknek megfizethetetlenek.
Nem kell ahhoz haute couture ruha, hogy elegánsak legyünk. Elég egy-egy apróság, valami feltűnő, hivalkodó, de nem közönséges semmiség, amivel feldobjuk az összehatást. Én azt ajánlom mindenkinek, merjen hallgatni a megérzéseire, hiszen a legtöbben tudjuk legbelül, mi áll nekünk jól. Menjünk el a boltba, válasszuk ki, ami tetszik, majd kérdezzünk meg három arra járót, hogy mi a véleménye. Ha ketten rábólintanak, már nem nyúltunk félre…
Kertész Gábor
KERETBE
Ki is az a Kati Stern?
Stern Kati Budapesten született, valamikor a huszadik században (legalábbis ennyit volt hajlandó elárulni egy cinkos mosoly kíséretében). Szüleivel az Andrássy úton laktak, ám a család a hatvanas években úgy döntött, elhagyja az országot. New Yorkban kezdtek új életet, de lányukkal halálukig csakis magyarul beszéltek. Kati szerint édesanyja évtizedekig emlegette a Nők Lapját… A fiatal nővé cseperedett lány divattervezőnek tanult, ám későbbi férje, az építészmérnök Samuel Obstfeld rábeszélte, hogy nyergeljen át a belsőépítészetre. A házaspár az elkövetkező évtizedekben sikert sikerre halmozott. Három gyermekük született, két fiú és egy lány. Mindhárman beszélnek magyarul, sőt, a férj is sokat ért. Kati öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy visszatér a divathoz. Venexiana néven ruhákat kezdett tervezni, és villámkarriert futott be New Yorkban. Tavaly már olyan szupersztárok viselték ruháit a vörös szőnyegen, mint Julia Roberts, és már most is kapott felkéréseket az idei Oscar gálára… Ruhái a jelenleg készülő Szex és New York 2. című filmben is feltűnnek majd. Ebből a kollekcióból néhányat nemrég Budapestre is elhozott, egy fotózás erejéig.
Helyszín a Budapesti Operaház. Kint novemberi köd. Bent perzselő elegancia. Tüneményszerű ruhák és a megálmodójuk Kati Stern. Igen, a név magyar ahogyan a viselője is. Kati Stern: építész, divattervező kozmopolita. Műhelye New Yorkban, szíve Velencében, gyökerei Budapesten.
Az Operaház büféjében beszélgetünk, Kati a bordó bársony páholyba süppedve álmokról, divatról, Velencéről és magyar szálakról mesél. Hol magyarul, hol angolul, időnként még olaszul is folyik a szó. Évszámokat nem említünk, még évtized formájában sem. Annyi bizonyos, hogy története a XX. században kezdődött...
Magyarországon született. Hogyan került mégis a tengeren túlra?
A szüleim vágtak neki az ismertlennek még amikor kislány voltam. New Yorkban, Manhattanben telepedtünk le és én itt nőttem fel, jártam iskolába és később egyetemre is. Azonban máig emlékszem mennyit emlegette apám az Andrássy út 68-at, ami egykor a családomé volt.
Ugyan nem itthon élt, mégis nagyon jól beszél magyarul. Ez minek köszönhető?
Otthon mindig csak magyarul beszéltünk a szüleimmel. Később én is fontosnak tartottam, hogy a gyerekeimnek is továbbadjam az anyanyelvemet. S ugyan kicsit bátortalanok, de mindannyian értik és beszélik a magyart. Magyarországot is jól ismerik, Budapestbe pedig egyszerűen beleszerettek!
Ön hogyan látja a fővárost? Mennyit változott mióta utoljára itt járt?
Budapest a szülővárosom, így nem csoda, hogy érzelmileg mindig is nagyon kötődtem hozzá. Legutóbb egy éve jártam itt és félelmetes, hogy azóta milyen pozitív változásokon ment át a város. Ott van például a Váci utca, ami teljesen új arcot kapott. Gyönyörű, tágas, igazi európai sétáló utcává nőtte ki magát. De az egészben azt tartom a legszebbnek, hogy akkor amikor a világban csak a válságról hallani, akkor egy város ilyen fejlődést tud mutatni.
Ugyan a gyökerek Budapesthez kötik, jelenleg két világváros, New York és Velence között osztja meg életét. Hogyan esett a választása a „gondolák fővárosára”?
Nagyon egyszerűen történt. Kiszálltam a repülőgépből és azt éreztem otthon vagyok. Velence egyébként is az a város ami biztos, hogy valamilyen intenzív érzelmet vált ki az emberből. Imádod vagy utálod. Középút nagyon ritkán létezik. Én az első percben beleszerettem és ez az érzés azóta is tart.
Ez a gyakorlatban hogyan nyilvánult meg? Talán vett egy házat?
Valójában majdnem úgy történt, csak Velencében nagyon nehéz jó ingatlant találni. Végül a Szent Márk tér közelében sikerült rálelnünk egy gyönyörű, XIII. századi „palazzo” –ra, a megálmodott gótikus ablakokkal. Velence a szívem csücske, mindig nagy hatással van rám, itt mindig ihletet kapok.
Az ihlet pedig a ruhák tervezésénél nem elhanyagolható! De hogyan lesz valakiből divattervező?
A divat nem mindig állt első helyen az életemben. A diplomámat építészmérnökként szereztem, ahogyan a férjem is. Az egyetem után adott volt, hogy ezen a területen kezdünk el dolgozni. A férjem álma az építészet volt, az én szenvedélyem viszont a divat. Mindig ott motoszkált bennem, hogy ezen a területen is szeretném majd kipróbálni magam. Samuel megértette, hogy nekem ez mennyire fontos, felismerte a tehetségemet, és minden támogatást megadott, hogy el tudjak indulni ezen az úton.
A divatszakmáról sokszor hallani, hogy kegyetlen, legyen szó akár bejutásról, akár bentmaradásról. Önnek mikor és hogyan sikerült az áttörés?
Ha be akarsz kerülni a divat világába, a legfontosabb, hogy tudd mibe ugrasz fejest. Eleinte az ember kevesebbet majd egyre többet és többet dolgozik, elérve a napi 18 órát. Ezt a munkatempót csak akkor lehet bírni, ha szereted amit csinálsz! Azt egyébként nem mondanám, hogy kegyetlen a divatvilág. Persze nem könnyű és nagyon keményen kell dolgozni, hogy egyről a kettőre jussunk. De a befektetett energiával egyenes arányban a siker is jönni fog. Természetesen a szakmán belül kialakult egy egészséges verseny, de hiszem, hogy a palettán mindenkinek jut hely. Az én áttörésemet a Saks 5th Avenue (amerikai luxusáruház a szerk.) elismerése hozta meg. Öt évvel ezelőtt figyeltek fel a ruháimra, hétszer jöttek vissza, s bár az első évben nem vásároltak, nekem ez mégis hihetetlen erőt adott a folytatáshoz.
Milyen ruhákat tervez és milyen típusú hölgyek érezhetik magukénak az Ön stílusát?
Ugyan eredetileg sportruházat tervezőként kezdtem, mára a kollekcióm fő vonalát az estélyi és alkalmi ruhák adják. Azonban legyen szó bármilyen stílusról, nagyon nagy hangsúlyt fektetek az anyagok minőségére. Ezért is dolgozunk szinte kizárólag kézi készítésű textilekkel. Emellett igyekszünk valamivel olcsóbb darabokat is előállítani, hogy a nők szélesebb skálájához jussunk el. És hogy milyen a nő aki viseli ezeket a ruhákat? Kifinomult, érzéki és tiszta. Élvezi, hogy amikor belép valahová minden tekintet rá szegeződik.
Akár a népszerű Szex és New York sorozat és film főszereplőnői. Igaz a hír, miszerint a most készülő film második részében Carryn és barátnőin láthatóak lesznek az Ön ruhakölteményei?
A film készítői valóban kifejezték érdeklődésüket jó néhány ruhám iránt, azonban további részeleteket sajnos nem árulhatok el.
Mi volt a legnagyobb elismerés amit a divat szakmában kapott?
Amikor a divathéten a teljes 700 fős szakmai közönség álló tapssal ünnepelte a kollekciómat. Olyan pillanata volt ez a szakmai elismerésemnek, ami nagyon boldoggá tett és amit azóta is kincsként őrzök. Ez a fajta visszacsatolás nagyon ritka. A közönség soraiban ilyenkor a divatszakma krémje foglal helyet. Tervezők, kritikusok, kereskedők, és természetesen a sajtó. Az ő osztatlan támogatásuk és megbecsülésük ilyen mértékű megnyilvánulása számomra a legnagyobb elismerés.
Rengeteget dolgozik, mi az amiből erőt tud meríteni, ami kikapcsolódást jelent? Sportol valamit?
A rendszeres sport sajnos nem fér bele a mindennapjaimba. A fitneszterem nem az én műfajom, viszont táncolni imádok! A flamenco a kedvencem – amikor Sevillában jártam akkor sajátítottam el az alapokat egy ottani magán tánctanártól, és azóta is hódolok ennek a szenvedélyemnek amikor csak tehetem. Azonban nekem az igazi kikapcsolódást, bármilyen furcsán hangzik is, a munkám jelenti. Azzal az érzéssel semmi nem ér fel amikor egy általam megálmodott és megalkotott rajzból egyszer csak háromdimenziós ruha lesz. Én ebből táplálkozom nap mint nap.
Már több álmát is valóra váltotta. Mik a tervei a jövőre nézve?
Folytatni szeretném a terjeszkedést mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában. Emellett ez a mostani budapesti látogatás arra is ráébresztett, hogy szeretnék itt egy állandó bázist, egy kis lakást. A férjem Samuel, és a gyerekeim, Justin, Alexander és Tamara is nagyon szeretik a fővárost, szívesen töltenének ők is több időt itt.
Budapest utcáin járva mi a véleménye a magyar nők öltözködéséről? Milyen tanácsokat adna nekik?
Általában azt látom, hogy sokszor bátortalanok az emberek ha öltözködésről van szó. Kevésbé öltöznek ki, gyakoribb a lezser megjelenés. Persze a kényelmes, hétköznapi viselettel semmi baj nincs, csak jó ha bele tudunk vinni egy kis színt, egy kis nemmindennapiságot. Szerintem az is fontos, hogy a divat nem életkor függő. Az számít, hogy kortól függetlenül jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az öltözködésünk ne arról szóljon, hogy a körülöttünk lévőknek próbálunk megfelelni. Találjuk meg a saját stílusunkat. Válasszunk olyan darabokat, amelyekben mi jól érezzük magunkat és amelyek az előnyös adottságainkra koncentrálnak. Például a teltebb hölgyek nyugodtan válasszanak testhezállóbb darabokat, mert egy zsákszerű, bő ruha csak még jobban nagyítaná őket optikailag. Viszont megfelelő kiegészítőkkel és a jól kiválasztott fazonnal megbolondíthatjuk a megjelenésünket, és még meg is fordulnak utánunk.
Pénteken 11.00-kor zajlik az interjú, és ismét magammal vihetek 3 lelkes kollégát. A módszer ugyanaz, mint legutóbb - az első három jelentkező jut be, de ha valaki nagyon-nagyon ott akar lenni, akkor megpróbálhatja rábeszélni az egyik befutót, hogy adja át neki a helyét...
Elkészítettem a Kati Stern intrjút. Ne kíméljetek! :)
Dóri
Kati Stern - Divat, Velence és Flamenco
A magyar származású divattervezőt Manhattan és Velence között, a Budapesti Operaház büféjében invitáltuk meg egy beszélgetésre. Kati mesélt, méghozzá tökéletes magyarsággal. Mesélt szerelmeiről a flamencoról, az Andrássy útról, építészetről, barokk palazzo-ról, családról és legnagyobb szenvedélyéről a divatról.
Mindig örömmel tölt el minket, ha hazánk szülötte külföldön sikereket arat. Mesélne a gyerekkoráról?
Budapesten születtem, a szüleim mindketten magyar állampolgárok voltak, de elhagyták Magyarországot és New Yorkban, Manhattenben telepedtek le. Én már ott nevelkedtem és jártam iskolába, majd később egyetemre. A család nyelve otthon mindig a magyar volt. Angolul csak az iskolában beszéltem.
Bár nagyon fiatalon került Amerikába, van valamilyen kedves emléke, kötődése Budapesthez?
Hogyne! Például imádom ezt a helyet, az Operaházat! Egyszerűen gyönyörű ez az épület és az Andrássy út. A 68-as számú ház sokáig a családom tulajdonában állt, de azután sok minden megváltozott a világban.
Hogy látja most a várost, mint sikeres nő és mint világpolgár? Egy elfogulatlan és őszinte véleményre lennék kíváncsi!
Pár hónapja jártam utoljára Budapesten és el kell mondjam, ilyen rövid idő alatt is óriási pozitív változásokat látok végbemenni. Például a Váci utca és környéke egy nyár alatt olyan nagyot fejlődött, hogy Európa bármely világvárosával felveszi a versenyt. Hatalmas dolog, hogy egy olyan nehéz gazdasági helyzet ellenére, amilyenben most egész Európa és az USA van, egy kis ország és város ilyen jelentős mértékben fejlődik. Azt gondolom ezek nemzetközi szinten is rendkívüli eredmények, amikre büszkék kell hogy legyünk.
Mindig divattervezőnek készült, vagy az élet sodorta az útjába ezt a hivatást?
Az egyetemen építészetet tanultam, amit mind a mai napig a hivatásomnak tekintek és foglalkozom is vele, de a divat mindig különleges helyet foglalt el a szívemben, hogy úgy mondjam szerelem volt ez első látásra. Ahogy a férjemmel való találkozás is az volt. Az egyetemen ismerkedtünk meg, később közösen nyitottuk meg az építészirodánkat. Majd úgy alakult, hogy az én szenvedélyem a divat lett, míg õ maradt a tervezőasztalnál.
Budapest építészeti szempontból legalább annyi remekművet vonultat fel mint például Velence. Bevallom őszintén nem véletlen, hogy pont Velencét hoztam fel példaként. Úgy tudom erős érzelmi szálak kötik a városhoz.
Ha már ilyen jól ráérzett, elmesélem a történetünket! Tudja mikor először jártam a városban repülővel érkeztem. Abban a pillanatban mikor kiszálltam a gépből, tudtam, hogy hazaérkeztem, pedig előtte sosem jártam Velencében. Úgy tudnám megfogalmazni az érzést, hogy a szívem egy hosszú utazás után visszatért oda ahova tartozik. Különleges pillanat volt. Akkor már tudtam, hogy házat fogok venni ezen a helyen.
Sok olvasó titkos vágyait mondaná ki hangosan, ha elmesélné nekünk milyen érzés házat venni a világ egyik legromantikusabb városában!
Hogy az ön szavaival éljek, a világ egyik legromantikusabb városában házat venni nem annyira romantikus, ha az embernek meg kell küzdenie az olasz hatóságok, igencsak olaszos mentalitásával! A házat illetően nagyon határozott elképzeléseim voltak, pontosan tudtam, hogy milyet szeretnék. Álmaim velencei házának ugyanis gótikus ablakai vannak és ilyet még Velencében sem talál könnyen az ember, ha mégis az már valaki másé, vagy egyáltalán nem eladó. Végül hosszas keresgélés után találtam egy 13 századi palazzot gótikus ablakokkal.
Visszakanyarodva a hivatáshoz, mikor döntött úgy, hogy végleg a divat mellett köt ki?
Pontosan 5 évvel ezelőtt határoztam úgy, hogy legnagyobb szenvedélyemnek, a divatnak szentelem az életemet. Ez nem azt jelenti, hogy az építészetet végleg feladtam volna, továbbra is szerves része az életemnek, de tény, hogy jelenleg "főállású" divattervezőnek vallom magam. A végső lökést egyébként a legjobb barátnőm adta meg, aki ma már baráti támogatása mellett, személyi asszisztensemként is segíti a munkámat.
Első hallásra úgy tűnhet, hogy az Ön története maga az amerikai álom, de mi a valóság, hogyan válik valaki keresett divattervezővé? Hogyan tette meg az első lépéseket?
Az első lépés a kemény munka. Ahhoz, hogy valaki sikert érjen el fáradhatatlannak kell lennie. Máshogy nem megy. Az ember választhat, hogy naponta dolgozik 4-5 órát, majd kényelmesen éli az életét, vagy belead mindent és 24 órából 26-ot dolgozik. Nekem szerencsém is volt. New York egyik legnagyobb áruháza a Saks fifth Avenue keresett meg, hogy érdeklik őket a ruháim. Végül mikor a hetedik alkalommal jöttek vissza hozzám, megrendeltek egy teljes kollekciómat. Ezután lavinaként indult be a karrierem, és szerencsére azóta is tart. Nemrég lettem tagja a Fashion League-nek, egy szervezetnek, melynek többek között, az összes nagy divatház is tagja.
A hazánkba látogató külföldiek egyöntetűen állítják, hogy a magyar nők szépsége világviszonylatban is kiemelkedő. Ön szerint a nők öltözködése is méltó erre a hírnévre?
Nézze az a véleményem, hogy a nők divathoz való viszonyulása is hatalmas változásokon megy át. Mindazonáltal azt gondolom, hogy a stílusukra ráférne egy kis újítás. Ezalatt azt értem, hogy kicsit merészebbnek kéne lenniük. Nincsen jó és rossz alakú nő, mert mindenkinek vannak előnyős adottságai. A titok, hogy ezeket jól kell hangsúlyozni. Az én meglátásom szerint a divat nem korfüggő. Korra és alakra való tekintet nélkül kis odafigyeléssel bárki lehet stílusos.
Az előbb említette, hogy a magyar nők öltözködésére ráférne egy ki újítás. Olvasóink biztosan szívesen megfogadnák egy sikeres divattervező tanácsait.
A legjellemzőbb példa: mindannyian hajlamosak vagyunk arra hogy, a reggeli rohanásban magunkra rántjuk az első farmert, pulcsit és kabátot, ami a kezünk ügyébe kerül. Nincs is ezzel semmi baj, sőt minden női ruhatár alapja egy jó minőségű farmer, de nem kell mindig hétköznapian öltözni. Sokszor ahelyett, hogy feldobnánk az öltözékünket, pont az ellenkezőjét érjük el. Variáljuk a ruhatárunkat extra kiegészítőkkel!
Mivel teszi különlegessé a saját kollekcióit, mi az az extra dolog, ami alapján egy ruháról azonnal felismerjük, ez biztosan egy Kati Stern kreáció?
Egyértelműen a minőséget emelném ki. Számomra ez a legfontosabb követelmény. Mivel főleg Haute Coture kollekciókat tervezek, ruháimat a fellelhető, legjobb minőségű anyagokból készítem el. Ezek mind kézi készítésű szövetek, nagyon drága beszerezni őket, de a legmagasabb minőség eléréséhez ez elengedhetetlen feltétel.
Remélem nem veszi sértésnek, de, a családja, hogy viszonyul a maximalizmusához és munkamániájához?
Szerencsés embernek vallom magamat, a férjem pontosan megérti, milyen az, ha valaki szenvedélyesen szereti a munkáját, hiszen számára ilyen az építészet. Ő nagyon támogató, bár néha nem bánná, ha lassítanék a tempón. A gyerekeink már felnőttek, a maguk életét élik. Az iker fiaim és a lányom egyetemisták.
A sikert sokan sokféleképpen meghatározták már, mindenkinek mást jelent. Ön hogyan viszonyul a hírnévhez?
Számomra a legnagyobb siker a családom és a szakma megbecsülése, amikor egy divatbemutató után hétszáz ember tapsol állva, kritikusok, a sajtó és természetesen a szakma képviselői. Ezek a pillanatok jelentik számomra az igazi elismerést.
Mire vágyik még egy olyan nő, aki az élet minden területén megvalósította önmagát, vannak még céljai?
Természetesen. Célok és álmok mindig vannak. Szeretnék például Amerikában terjeszkedni, és nagy álmom, hogy egyszer Budapesten is nyissak egy üzletet. A következőn biztosan meglepődik majd. Imádom a flamencot, szenvedélyes, kifejező és rendkívül inspiráló tánc. Egy Spanyolországi utazás alatt szerettem bele és elhatároztam, hogy én is megtanulom. Ez egy olyan cél, amit mindenképpen szeretnék elérni.
Amerika, Olaszország és Magyarország. Két különböző földrész, három különböző ország, mind jelentős szerepet játszanak az életében.
Ez így van, három hely és három nagy szerelem. Hogy mit jelentenek nekem? Azt mondanám New York az otthonom, oda köt az életem és a családom. Velence a szívem közepe, egy különleges kötődés. Budapest pedig a gyökerem, mindennek a kezdte. Mindhárom hely én vagyok, egy darab belőlem, a lelkemből. Ingázom közöttük, hogy azután mindig visszatérjek valamelyikhez.
Van egy hajózási cég, akik nagyon értenek, ahhoz amit csinálnak, de fogalmazásban nem annyira ügyesek. Szerencsére ezzel azért tisztában vannak, és időről időre felhívnak, segítsek. Ma épp ezt kaptam tőlük, ezt kellene fogyasztható reklámfelhívássá varázsolni.
"A "Kossuth" Múzeumhajó sörözőjében minden nap 18 órától záróráig várjuk a hajós kollegákat és barátaikat, rokonaikat akik kellemes környezetben szeretnének pár órát eltölteni sörözéssel, borozással. Az árakat megpróbáltuk mindenki pénztárcájához hozzá igazítani, de aki valamilyen hajós okmányt, vagy búvárvizsgát igazoló okmányt felmutat az az ital árakból 10% kedvezmény kap. Aki hajlandó hozzánk hajós egyenruhába eljönni, az további 5 % kedvezményre jogosult. Terveink szerint előre meghirdetett időpontban, hajósok által az útjaikról készült dokumentumfilmeket vetítenénk és időről-időre itt tájékoztatnánk az érdeklődőket a neszmélyi Hajóskanzen felújításának pillanatnyi állásáról is. Mindenkit szeretettel várunk!
...célunk mindezzel, hogy a hajós szakmának és a hajózás iránt érdeklődőknek egy állandó találkozó helyévé válhasson, a Magyar hajózás még megmaradt egyik fontos bástyája, a Kossuth Múzeumhajó."
Info: Ezért a melóért 5000 forintot kértem el. Mivel már megcsináltam a munkát, nem osztozom senkivel, de a legjobb megoldást beküldőnek fizetek egy forró csokit a következő Havazódunk Live találkozón.
Határidő holnap este, amikor is felteszem a saját verziómat, hogy lássátok, én hogy nyúltam hozzá az anyaghoz.
Hatalmas pacsi Juditnak, aki ezúton örvendeztet meg minket egy Jessica Borsiczky interjúval. Kérek mindenkit, olvassa át, majd mondja el a véleményét. Pozitívumok, negatívumok, érzések. Jelszó, csak őszintén! (Tényleg, mert különben semmi értelme, ráadásul mindenkinek ki fogjuk vesézni a munkáját) Fontos, hogy ha azt írod, "nem teszik", akkor az nem kritika. Azt írt, hogy "nem tetszik, mert..."
Jómagam - rutinos kollégaként - két nap múlva írok véleményt, addig jó lenne, ha a többiek már szóltak volna.
Szóval hajrá, és köszönjük a munkát, Judit!
Flash Forward – A producer szemével
Szevasz! – a vidám köszönés a tengerentúlról érkezik; jelenleg itt, Los Angelesben él Jessica Borsiczky, amerikai producer. Legújabb munkája a Flash Forward – A jövő emlékei című sorozat, melyetnovember 16-tól vetít az AXN. A csatorna nemrégiben ünnepelte születésnapját. Ebből az alkalomból adott Jessica telefonos interjút és készségesen válaszolt az újságírók kérdéseire.
-Rengeteg rokonom él Magyarországon, de én nem használom a nyelvet. Gyermekkoromban a nagymamám tanított engem magyarul; főleg az ennivalókkal kapcsolatos szavak maradtak meg bennem. Mint például a fagyi… - mosolyog a hangja.
-Van esély arra, hogy itt forgassák a sorozat egyes részeit? Jó adottságú stúdiók vannak Magyarországon.
-Ezt előre nem lehet megmondani. Sokfelé utazunk a sorozattal. De nem zárom ki a magyar helyszínen történő forgatás lehetőségét.
-Mit takar egészen pontosan az, hogy ön a Flash Forward executive producere?
-Teljes mértékben felügyelem a gyártás egész folyamatát, a forgatókönyv elolvasásától kezdve a castingon át a forgatásokig.
-Hogyan lett a sorozat férfi főszereplője a Szerelmes Shakespeare-ből ismertté vált Joseph Fiennes?
-Joe egész egyszerűen lehetőséget keresett arra, hogy megmutassa képességeit. Érdekelte őt, milyen lehet egy tv-sorozatban játszani; elolvasta a forgatókönyvet és rábólintott. Rengeteget is készült a forgatásokra. Tetszett neki, hogy végre valami teljesen újat csinálhat, amit eddig még nem.
-Hatalmas nézőtábora lett a Flash Forwardnak; remélte, hogy világszerte ekkora sikere lesz?
-Izgalmas munka és hatalmas kihívás elkészíteni ezt a sorozatot. Sokkal nagyobb a siker, mint amire korábban számítottam.
-Amerikában a Flash Forwardot csütörtökön este 9-től adják, ugyanakkor, minta Survivort. Ha Ön választhatott volna, hány órától szerette volna a kezdést?
-Ez nehéz kérdés… Mivel a Survivor egy reality, a legtöbben szeretik élőben nézni. A Flash Forwardot azonban rengetegen felveszik vieóra, és utólag nézik meg, ami szintén beleszámít a nézettségbe.
- Hogyan látja, a magyar színészeknek mekkora esélyük van, amikor Hollywoodban próbálnak szerencsét?
- Tulajdonképpen nyitott a lehetőség; mert minden szerepre a legjobb színészt szeretnénk megtalálni. Bár a legtöbb rész Los Angeles-ben készül, rengeteg helyre eljut a világban ez a filmsorozat is. Számos lehetőség nyitva áll a külföldi színészek számára is.
Helló, íme egy reklám a jövő heti újdonságrovatba.
Megújult a Centrum multivitamin
A megújult Centrum multivitamin a legújabb tudományos kutatások eredményei nyomán született. Az új Centrum Magyarországon az egyik első olyan étrend-kiegészítő, amely a szervezet számára nélkülözhetetlen vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek ajánlott napi bevitelével kapcsolatos, és immár Magyarországon is érvényes új Európai Uniós irányelvek (Recommended Daily Allowance –RDA) figyelembe vételével jött létre.
A Centrum Multi-Protekt formulája komplex védelmet nyújt szervezetünknek, és amellett, hogy segíthet kiküszöbölni a helytelen étrendünk okozta hiányosságokat hozzájárul a mindennapi élethez szükséges energia biztosításához, támogatja védekezőképességünket, bőrünk, látásunk és csontjaink egészségét és védelmet nyújthat a környezeti stressz okozta ártalmak ellen is.
Sajnos azonban túl hosszú, ezért meg kell húzni, max. 400 karakterre. Határidő csütörtök este, a nyertes egy havi havazodunk.blog.hu előfizetést nyer.
holnap, azaz hétfőn délután lehetőségem nyílt interjút készíteni Kati Stern magyar származású divattervezőnővel, aki jelenleg New York-ban dolgozik, és az új Szex és New York filmben legalább 10 ruhája szerepelni fog.
Egyeztettem, és úgy tűnik, négy (azaz 4) kolléga elkísérhet.
Várom a jelentkezőket. Ha több lesz, mint négy, akkor az első négy stipi-stopi ér, hacsak valaki nem győzi meg az első négy helyezett egyikét, hogy átadják neki a helyet.
Találka: Ha jól emlékszem, 6 órakor, az Operaház előtt. Ennek még utánanézek, és holnap délelőtt beírom ugyanebbe a posztba.
a tegnap esti Jessica Borsiczky interjú nyomán az alábbi kéréseim lennének.
Akik este a helyszínen voltak, előnyben vannak, ennek ellenére nagyon szívesen veszem annak a munkáját is, aki nem volt ott. Egyetlen dolog: ha infó kell, ne tőlem, hanem Lisytől, Judittól vagy Dóritól szerezzétek meg.
Ja, a melót az végzi, akinek kedve van hozzá, semmi sem kötelező. Ezt többször már nem fogom leírni, szerintem mostanra átjött az üzenet... :-)
Nade a feladatok:
1. feladat: 1 db. hírt kérek a Hírvilágba. Amiről úgy érzed jó lenne, amit szívesen olvasnál, amihez adnád a nevet. 400 karakter szóközök nélkül.
2. feladat: 1 db. Hollywood hír, szintén a Hírvilágba. Itt a főszereplő Joseph Fiennes legyen. 400 karakter szóközök nélkül.
3. feladat: Hollywoodban dolgozó magyar nőket keresünk a kamera előtt és a kamera mögött (hogy miért? Kérdezzétek Lisyt, Dórit és Juditot). Aki "már megvan": Mariska Hargitay, Kathleen Gati, Jessica Borsiczky, Gábor Zsuzsa - szóval ők nem érnek. Keressetek, kutassatok, nevet kérek, illetve egy mondatban elmondani, hogy ő mit csinál odakinn és mennyire sikeres (vagy sikertelen).
Határidő mindenre vasárnap kora este, a megoldásokat ide várom a kommentekbe, hajrá!
Gábor
P.S. Csempésszük bele mindként hírbe a sorozatot, ami az AXN-en látható. P.S. Remélem, jól éreztétek magatok ma este.
Na, első bejegyzés, avagy hópihe. Ha minden igaz, ezt a blogot, ellentétben a mikrobloggal, már kommentelni is lehet, szóval itt fogjuk egymás munkáit jól megkritizálni. Így legyen. :-)
2009. december 7-18. kerül megrendezésre Koppenhágában a világ vezetőinek következő klímaváltozással foglalkozó konferenciája. Bemutathatnák röviden és "magyarra lefordítva", hogy miről is döntenek majd itt, hogy milyen hatással lehet/lesz ez a mindennapjainkra, hogy egyáltalán mi átlag emberek mit tehetünk a klímaváltozás ellen, ami a tudományos adatok alapján jelenleg úgy tűnik, hogy a vártnál gyorsabban megy végbe.